A Preludes & Nocturnes után rögtön bele is fogtam a történet folytatásába. Ugyan, ha össze kellene foglalnom, hogy miről szól az első, illetve a második évfolyam, akkor az elsőt sokkal könnyebben meg tudnám fogalmazni, mégis úgy érzem, hogy a második nyolc képregény története valahogy kerekebb egészet alkot, mint az első nyolcé.
Ebben az évfolyamban kiderül, hogy megszökött három lény az Álomvilágból, így Dream útra kel, hogy megkeresse őket. Mindeközben egy Rose Walker nevű lány életébe is bepillantást nyerhetünk, akire – édesanyjával egyetemben – hirtelen rátalál felmenője, Unity Kinkaid. Ő az, akit már az első évfolyam lapjain is láthattunk: álomba merülve töltötte élete nagy részét, ám eközben valaki megerőszakolta, és életet adott egy kislánynak, akit elvettek tőle. Rose elindul, hogy megkeresse kisöccsét, Jedet, aki az apjával él az Egyesült Államok nyugati partvidékén. Harmadik szálként megtudjuk azt is, hogy sorozatgyilkosok találkozót szerveznek Cereal Convention név alatt (kész fordítói rémálom lehetett ez a szójáték!).
A történet sava-borsát az adja, hogy kiderül, hogy egy Vortex, azaz örvény fenyegeti az Álom-, és egyúttal a valódi világot is. Dream feladata, hogy megóvja az embereket a pusztulástól – ami, mint kiderül, már megtörtént egyszer régen, egy másik világban.
Sokkal jobban tetszettek ezek a történetek, mint az előzőek. A legelső sztorit, a Tales in the Sandet már olvastam prózában, és már akkor rabul ejtett. Ebben az Álomvilág Urának egyik szerelmi történetét ismerhetjük meg: egy törzs idősebb tagja meséli el egy fiatal rokonának, akinek majd ugyanúgy tovább kell adnia az egyetlen egyszer hallott, a férfivé válást jelző legendát.
Nagyon érdekes a Men of Good Fortune is, amiben egy olyan férfi életébe nyerhetünk bepillantást, akit Dream kívánságára egészen addig nem ér utol a halál, amíg ő maga nem kívánja úgy. Százévente találkoznak ugyanazon a helyen. Néha jobban, néha rosszabbul megy a férfi sora, ám mindig ott van a megbeszélt helyen és időpontban. Végül arra is rájön, hogy miért részesülhetett az örök élet kiváltságában.
Nagyon jól megírt, kerek egész ez az évfolyam. Bár az első is jó volt, ezt még jobban élveztem – annak ellenére, hogy a nyolc részből azokat élveztem a legjobban, amelyek nem voltak az évfolyam cselekményének szerves részei. 10/10.